Szamosi Szabolcs és Pál István Szalonna közös koncertje

Van olyan hangszerpáros, amely a templom csendjében is a falu ünnepeit, lakodalmait, gyászát őrzi? Szamosi Szabolcs Liszt Ferenc-díjas orgonaművész és Pál István Szalonna Liszt Ferenc-díjas népzenész közös estje pontosan erről szól: arról a láthatatlan hídról, amely a szent és a világi zene, a templomi orgona és a népi hegedű között mindig is ott feszült, csak ritkán vesszük észre. Ezen az estén a két művész megmutatja.

A műsor Bartók Béla Moderato–Allegro tételpárjával kezdődik: szép felütés, hiszen Bartók volt az, aki fonográffal a hóna alatt járta a falvakat, és hitte, hogy egy paraszti dallamban ugyanolyan mélység rejlik, mint egy szimfóniában. Kelemen László – néprajzkutató, zeneszerző – Ostinato című darabja ugyanezt a hitet folytatja: a cím egy makacsul visszatérő zenei motívumot jelent, amilyen a népi tánczene lelke is. És hogy mennyire hitelesen szól ez a zene az ő tollából, az nem véletlen: Kelemen László maga is a néphagyományból nőtt ki. Az est szíve a 42. genfi zsoltár, a „Mint a szép híves patakra” kezdetű ének – az élet kezdetének és végének zsoltára ez, és van benne egy megható fordulat is: bár Szenczi Molnár Albert fordításában négyszáz éve a magyar reformátusság egyik legkedvesebb éneke, maga a dallam világi eredetű – kutatók egy 1505-ből fennmaradt népszerű francia dalig vezetik vissza. Vagyis a szent és a földi zene összefonódása nemcsak a koncert tematikájában, hanem ebben a dallamban is visszaköszön. A Hajnali csillag pedig kettős fényt hordoz: a keresztény hagyományban egyszerre jelképezi Krisztust és Máriát, miközben csillagászatilag ugyanaz az égitest ragyog fel benne hajnalban és alkonyatkor – a Vénusz.

Az estét Johann Sebastian Bach d-moll concertója zárja – egy fiatal, még csak huszonéves udvari orgonista gesztusa, aki Antonio Vivaldi egyik hegedűversenyét (a híres L'estro armonico gyűjteményből) ültette át saját hangszerére, két hegedű és egy cselló szólamát sűrítve egyetlen orgonába – és ebből született meg valami egészen új: Bach hangja, ahogy megtanul Vivaldi nyelvén beszélni. Így zárul egy este, amely maga is erről szól – arról, hogy a legszebb zene ott születik, ahol két világ egymásra talál.