Katalónia nem csupán földrajzi hátteret, hanem sajátos kulturális közeget is ad a nemzetközi hírű fiúkórus számára. A mediterrán térség egyik legintenzívebb történeti és művészeti örökségével rendelkező régiója ez, ahol a középkori kolostorok, a városi építészet és a kortárs kultúra egymás mellett van jelen. A Montserrat-hegy mindössze mintegy 50 kilométerre található Barcelonától, így a nyüzsgő nagyváros és a hegyen álló apátság között különösen éles a kontraszt, s mégis természetes az átmenet. Barcelona modern arculata és Montserrat időtlen rendje együtt rajzolják ki azt a jellegzetes katalán kulturális ívet.
A Montserrat különös, fűrészfog-szerű sziklái messziről kijelölik azt a teret, ahol a természet és az emberi kultúra hosszú idő óta egymásba kapaszkodik. A Katalónia szívében álló hegy nemcsak látványosság, hanem zarándokhely is: a bencés apátságot 1025-ben alapították, és azóta folyamatosan működik. A kolostor középpontjában őrzött Fekete Madonna-szobor évszázadok óta vonzza az érkezőket, akik nemcsak vallási, hanem kulturális értelemben is részesei lesznek ennek a hagyománynak. A bencés rend életének egyik legfontosabb sajátossága, hogy a közösség mindennapjait pontos rend szabályozza. Nursiai Szent Benedek Regulája szerint a napot az imaórák tagolják, amelyek közül több is énekelt formában hangzik el. A zsolozsma – a nap különböző időpontjaiban megszólaló zsoltárok és himnuszok rendszere – nem alkalmi esemény, hanem napi gyakorlat. Ez azt jelenti, hogy a zene nem koncerthelyzetben jelenik meg, hanem a közösségi élet ismétlődő, kiszámítható keretei között: ugyanazok a szövegek és dallamtípusok térnek vissza, mindig az adott naphoz és alkalomhoz igazodva.
Ez a gyakorlat áll a nyugati egyházzene egyik alaprétege mögött. A gregorián ének egyszólamú, latin nyelvű dallamvilága évszázadokon át formálódott, és a bencés közösségek kulcsszerepet játszottak fennmaradásában és továbbadásában. Nem véletlen, hogy a zenei lejegyzés történetének nagy fordulópontja is egy bencés szerzeteshez kötődik: Arezzói Guido a 11. században olyan notációs rendszert dolgozott ki, amely lehetővé tette a dallamok pontosabb rögzítését és tanítását. Az általa bevezetett vonalrendszer és a szolmizáció (ut–re–mi–fa–sol–la) ma is a zenei gondolkodás alapja.
Montserratban mindez nem történeti háttér, hanem napi gyakorlat. A kolostorban élő szerzetesek ma is rendszeresen éneklik a zsolozsmát, és ebbe a rendbe kapcsolódik be a fiúkórus, az Escolania. A kórus dokumentált története a 14. századig nyúlik vissza, de működése feltehetően korábbi eredetű. Tagjai általában 9 és 14 év közötti fiúk, akik bentlakásos rendszerben tanulnak: az általános iskolai tantárgyak mellett kiemelt szerepet kap a zenei képzés, a napi éneklés és a liturgikus szolgálat. A kórus legfontosabb feladata ma is a bazilika liturgiájának szolgálata. A fiúk rendszeresen énekelnek a délutáni istentiszteleten, ahol például a Salve Regina vagy a katalán Virolai hangzik el. Ezek a darabok nem koncertszámokként jelennek meg, hanem a vallási gyakorlat részeként. Ugyanakkor a kórus repertoárja ennél jóval szélesebb: a gregorián dallamoktól a reneszánsz és barokk egyházi műveken át kortárs kompozíciókig terjed. Az Escolania ma már nem csak a kolostor falai között ismert. A fiúkórus rendszeresen koncertezik Spanyolországon kívül is, európai és tengerentúli fellépéseken vesz részt, és számos hangfelvételt készített. A tagok többsége nem hivatásos zenésznek készül, de az itt megszerzett képzés és tapasztalat gyakran meghatározó a későbbi pályaválasztásban; közülük többen folytatják tanulmányaikat zenei irányban.
A montserrati hagyomány ugyanakkor nem elszigetelt jelenség Európában. A bencés kultúra Magyarországon is jelen van: a pannonhalmi főapátság ezeréves monostora mellett olyan helyeken is működnek közösségek, mint Bakonybél vagy Tihany. Ezek a monostorok nemcsak vallási központok, hanem kulturális terek is: hangversenyek, kiállítások, oktatási programok kapcsolódnak hozzájuk, és a gregorián hagyomány itt is része a mindennapi gyakorlatnak. A Montserrat fiúkórusának fellépése ezért nem pusztán egy távoli hagyomány bemutatása. Sokkal inkább egy olyan közös európai kulturális réteg megszólalása, amelyhez – a bencés jelenlét révén – Magyarország is kapcsolódik. A katalán hegyek között megszólaló ének és a pannonhalmi vagy tihanyi monostorok csendes liturgiája ugyanannak az évezredes gyakorlatnak a különböző helyszínei. Az Escolania koncertjein hallható repertoár mögött tehát nemcsak egy kiválóan képzett fiúkórus áll, hanem egy olyan intézmény és életforma, amelyben a zene napi gyakorlatként, tanulási folyamatként és közösségi tevékenységként egyszerre van jelen.
(Montserrati Apátság Fiúkórusa. Május 26. Pécs – Bazilika, május 27. Budapest – Mátyás-templom, május 28. Debrecen – Szent Anna székesegyház, május 29. Szeged – Szegedi Dóm)
