Műleírás – Orfeo Zenekar és Purcell Kórus május 21.

2021.05.21, 19:00
Veszprém, Árpád-házi Szent-Margit templom

Előadók

Műsor

F. B. Conti: Missa Sancti Pauli
Vivaldi: Gloria, RV 589
F. B. Conti: Missa Sancti Pauli

Francesco Bartolomeo Conti (1681/82-1732) neve ma a hivatásos zenészek többsége számára is idegenül cseng, pedig kora egyik legfontosabb zeneszerzője volt, aki színpadi és egyházi műveivel egyaránt kiemelkedőt alkotott. Firenzében született, és már a századfordulón egész Európa-szerte híres theorba- és mandolin-művész volt. 1701-től a bécsi császári udvar szolgálatában állt – eleinte mint theorba-művész, később mint udvari zeneszerző is – és kisebb-nagyobb megszakításokkal élete végéig a bécsi udvar kiemelten megbecsült zenésze maradt. Műveit, köztük elsősorban színpadi kompozícióit egész Európában játszották és másolták: művészete vezető zeneszerzők sora számára (Telemann, Keiser, Handel, Bach és Zelenka) szolgált követendő mintául. Kortársai szakmai nagyrabecsülésének árulkodó jele, hogy a szerzői kéziratban „Missa Sancti Pauli” alcímet viselő g-moll miséje többek között Johann Sebastian Bach, illetve Jan Dismas Zelenka kézírásában maradt fenn.

Conti 1715-ben született nagy miséje rendkívüli jelentőségű, teljesen eredeti kompozíció, mely egyben valószínűleg a zenetörténet legkorábban írott „Credo-miséje” – e kifejezés arra a zeneszerzői technikára utal, amely a Credo kezdő szövegét a hosszú szövegrész későbbi pontjain is váratlanul felidézi. Később sok jelentős zeneszerző, köztük például Haydn és Mozart is alkalmazta ezt a metódust.

 

Vivaldi: Gloria, RV 589

Bár többször is feldolgozta – minden alkalommal 12 tételben –, az RV 589-es jegyzékszámút tartjuk Antonio Vivaldi (1678–1741) „igazi” Gloriájának. Az 1713 táján a velencei Pio Ospedale della Pietà conservatorio tanáraként az intézet kórusa számára komponált művet csak az 1920-as évek végén fedezte fel magának az utókor, a mára már megszokott változat pedig 1957-ben jelent meg.

A római katolikus mise „Gloria in Excelsis Deo” („Dicsőség a magasságban Istennek!”) kezdetű, legtöbbször énekelt imája, szövege ritmikus próza, amely egyszerre dicsőíti az Atyát, a Fiút és a Szentlelket.  Vivaldi nyilvánvaló gonddal mérlegelte az egyes szövegrészek megzenésítésének effektusait: mind tempó, mind ütemnem, mind hangnem szempontjából úgy választotta meg, hogy a kontraszt elve érvényesüljön, ugyanakkor a szöveg jelentését is érzékletesen fejezze ki a zene.

A Gloria az örömteli dicséret és imádat himnusza, tizenkét viszonylag rövid tételre tagolódva a hangulatok széles skáláját festi le az ünnepi ragyogástól a mély szomorúságig, mégis mindvégig megtartva a koherens struktúrát. Valódi mesterműve a kórusirodalomnak, amelyben hol a hagyományos egyházzenei gondolkodásra, hol Vivaldi virtuóz concertóinak világára, hol pedig az éppen első virágzását élő olasz opera világára ismerhetünk rá.

Az új adatvédelmi tájékoztató <a href="http://egyhazzeneifesztival.hu/adatvedelmi-tajekoztato/">ITT</a> elérhető. A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás